Tanár úr kérem,én készültem,de...az úgy történt...Szóval péntek este elindultunk kedves kollégákkal egy piacra - nem volt túl jó választás,nem vettünk semmit -,aztán áttaxiztunk egy közkedvelt "belvárosi" szórakoztatónegyedbe. Itt egymást érik az éttermek/kocsmák/diszkók, de még salsa-klub is van - kevés bizarrabb dolgot láttam eddig életemben salsázó kínaiaknál :-) A nemzetek közötti barátság erősítése miatt rendeltünk egy-egy sört - kb. 12-en lehettünk -, mert másnap ugye megyünk Hong-Kongba,és senki sem szeretett volna nagyon "elfáradni". Egy idő után viszont eltértek néhányan a tervtől, jelesül rendeltek egy-egy üveg vodkát és rumot. A mentségükre legyen mondva, itt ez a szokás, ha kérsz egy vodka-kólát,akkor hoznak mindkettőből egy üveggel.Aztán jött még 1-2 hasonló kör. Szóval amikor a 40 éves orosz kollégát hajnali 3kor egy igéző szemű kínai kislány mellől megpróbáltuk elhozni, a francia srác pedig már nagyon szeretett mindenkit,és replay-módba kapcsolt - azaz mindent elmondott négy-ötször egymás után -,akkor sejtettem,hogy megfogyatkozik a gyarmati turisták száma. Másfél óra alvás után végülis 4-en maradtunk, akik reggel 7-kor elindultunk, szerencsémre én csak álmosan(2-3 sör),míg a chilei Maradona eléggé másnaposan(6-8 vodka-tonic).

Hong-Kongot látni kell, mert mesélni elég nehéz róla. Annyira változatos, hogy az embernek az az érzése egy idő után, mintha a bábeli zűrzavar közepén lenne, mégis nagyon rendezett körülmények között. A gyarmati uralom nyomai jót tettek a helynek, a város elsőre áttekinthetetlennek tűnő szerkezete egy idő után kitisztul, viszont európai mércével még így is mindenképp hatalmas. Ha keresett bűnöző lennék, itt sosem jutnának a nyomomra,az tuti.Egy nap alatt lehetetlen a várost bejárni, viszont nagyon jó benyomásokat lehet szerezni róla. Kicsit angolos, nagyon kínai, az európai kultúrából is sokat átvett. Bejártuk a "sztárok sétányát" - kézlenyomatok a leghíresebb kínai színészektől, csillagformába öntve, mint Hollywoodban -, voltunk "szuvenírboltban - ahol ha az árcédulák forintban lettek volna,akkor is iszonyatos drága lett volna minden-, elmentünk piacra, a kikötőbe, a helyi Times Square-re,parkokba, és bevetettük magunkat az éjszakába is,szóval mindenből egy kicsit meg tudtunk tapasztalni. Pár képet a teljesség igénye nélkül fel is dobok, a többit majd odahaza megmutatom.

(Nem,nem indultam vizespóló-versenyen,egyszerűen ilyen volt az idő...)

Amikor reggel 7kor visszaértünk Shenzhenbe, meg volt halva mindenki a fáradságtól, de tuti mindegyikünk rögtön visszament volna. Nem lehet szabadulni az ilyen helyek emlékétől és nagyon bánom, hogy itt nem volt Trevi-kút,amibe dobhattam volna egy pénzérmét. Sebaj,legkésőbb szombaton visszatérek,mint a Terminator.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.